Vasárnap a víz világnapja van. Ovisaim nagy örömmel készülnek mindig erre a “kékpólós” napra. Kísérleteznek, alkotnak, beszélgetnek hetekig, új verseket, énekeket hoznak haza. Napra-forgós hagyománypedagógiai szemléletünk szerint, ezeknek kiemelt napoknak a feldolgozása során is lehet, sőt érdemes ötleteket meríteni a néphagyományból, hiszen a természet mindig fontos szerepet kapott mind a tárgyi mind a szellemi népművészetben.[…]
Ahogy elérkezik március második fele, minden óvodás kórusban skandálja, hogy Sándor, József, Benedek Zsákban hozzák a meleget. Március közepére bizony már mindannyian ki vagyunk éhezve a tavaszi melegre, napsütésre, bizakodva várjuk hát a három vándort. De ha jól végzik a dolgukat, nem csak a meleget hozzák meg, hanem igazi tavaszi zsongást varázsolnak körénk. […]
Szabóné Kaszás Villő írása Gyermekkori emlékeim között sok-sok március 15-e szerepel. Nagyjából egyformán zajlott le mind, és ezt nem kritikaként, hanem őszinte jóérzéssel írom. Minden évben alig vártam, hogy ezen a hideg, tavaszlehelletű ünnepen zászlót festhessek hurkapálcaszáron, amit aztán a Petőfi-szobor előtti beton virágtartóba tűztünk, hogy anyu az utolsó pillanatban megtalált kokárdát felrögzítse a kabátomra,[…]
Minden napra egy szokás Ez a mottónk. Olvashattátok honlapunkon, vagy korábbi bejegyzéseink végén, de mit is jelent számunkra ez a kicsit tréfásan megfogalmazott mondat? A hagyomány nem néptánc, nem népdal éneklés, nem népi játék, nem népmese, nem népszokás…, hanem mindez együtt, szerves egységben, és még sok minden más. A hagyomány nem valami misztikus dolog,[…]
Véget ért a farsang. A hét elején, húshagyó kedden elbúcsúztunk a mulatságok idejétől, hamvazó szerdával pedig elindult az év újabb időszaka a nagyböjt, ami az egyház tanítása szerint húsvét előkészületi ideje. Az ország sok vidékén még a múlt század második felében, a századforduló táján is szokásban volt, hogy a zsíros edényeket hamvazószerdán elmosták, elrakták, s[…]
