Év végén bemutatunk. De mit is? És hogyan?

A tanév vége a bemutatókról szól minden óvodában, minden különórán. Én idén már túl vagyok a negyediken is (huh), ez volt az utolsó (juhúúú). A gyerekeknek talán még ennél is több van 🙄 🤔 Régebben a rémálmaim voltak ezek az alkalmak, hogy egy ilyen stresszes szituációban kell elbúcsúzni a nyári szünetre, amikor nem a megszokott[…]

Sziasztok, Eszter vagyok!

Hivatalosan Cseke-Marosi Eszter, ovisaimnak Eszter néni.  Tanítóként végeztem, később népi játszóházvezető,  tánc-és drámapedagógus, valamint óvodapedagógus végzettséget is szereztem. Az élet úgy hozta, hogy a tánctanítás lett az utam, amit egy percig nem bántam meg. Több, mint 15 évig terelgetem a Bartók Táncegyüttes gyerekcsoportjait. Amikor útjára indult a Napra-forgó, Villő barátnőm személyében olyan társat kaptam, akivel[…]

Bemutatkozó sorok Villőtől

Szabóné Kaszás Villő vagyok, végzettségem szerint bölcsész, mellette pedig drámapedagógus és néptánc tanár. Ebből már sejteni lehet, hogy nagy élvezettel egyensúlyozom a derekamig érő szakirodalom-kupacok és a villámcsapásként jelentkező intuíciók között. Barátnőmmel, Eszterrel, mintegy hét éve dolgozunk a Napra-forgó programon, mely a mesébe öltöztetett hagyomány módszerével viszi közel a hagyományok világát óvodás, kisiskolás gyermekekhez. Ez[…]

Ars poetica

Minden napra egy szokás   Ez a mottónk. Olvashattátok honlapunkon, vagy korábbi bejegyzéseink végén, de mit is jelent számunkra ez a kicsit tréfásan megfogalmazott mondat? A hagyomány nem néptánc, nem népdal éneklés, nem népi játék, nem népmese, nem népszokás…, hanem mindez együtt, szerves egységben, és még sok minden más. A hagyomány nem valami misztikus dolog,[…]