Hivatalosan Cseke-Marosi Eszter, ovisaimnak Eszter néni. 

Tanítóként végeztem, később népi játszóházvezető,  tánc-és drámapedagógus, valamint óvodapedagógus végzettséget is szereztem. Az élet úgy hozta, hogy a tánctanítás lett az utam, amit egy percig nem bántam meg. Több, mint 15 évig terelgetem a Bartók Táncegyüttes gyerekcsoportjait. Amikor útjára indult a Napra-forgó, Villő barátnőm személyében olyan társat kaptam, akivel teljes összhangban és egyetértésben tudunk együtt dolgozni és alkotni, ami az egyik legnagyobb ajándék az élettől.

Szeretném közvetíteni, továbbadni a hagyományaink szeretetét, ami ovis korom óta meghatározza az életemet. Boldog vagyok, hogy gyermekeimnek sikerült átadni ezt az életérzést, mind a négyen szívvel lélekkel táncolnak, énekelnek, muzsikálnak, kézműveskednek.

Hogy mit jelent számomra a Napra-forgó, nehéz szavakba önteni. A saját utam. Úgy érzem, ebben a programban sikerült egységbe foglalni mindazt amit jónak és fontosnak tartok a pedagógiában és a hagyományátadásban: játék – néha hasraeséssel, mese – összekacsintásokkal, összenevetésekkel, az éneklés – mondókázás,  tánc és muzsika közösségformáló ereje, beszélgetések – a gyerekek néha könnyfakasztóan vicces, néha meghatóan mély és őszinte hozzászólásaival, és még sorolhatnám naphosszat. 

Elindultunk egy keskeny ösvényen, kis batyunkban első mesekönyvünkkel, aztán jöttek a táncházak, bábos mesék, foglalkozások, koncertek, pedagógus workshopok, és az út egyre szélesebb lett, a batyunk pedig egyre nagyobb, tele tapasztalatokkal, élményekkel és ötletekkel.

Örülök, hogy mindezzel élményt adhatunk egyre több és több gyereknek, szülőnek és pedagógusnak is. Hálás vagyok, hogy nap, mint nap több csoportban mutathatom meg a gyerekeknek, néha felnőtteknek is, hogyan jut minden napra egy szokás.