Február 24. Szent Mátyás apostol ünnepe, akit hagyományosan bárddal a kezében ábrázolnak (az ácsok és a mészárosok védőszentje).  A népi hiedelem szerint „az ő szekercéje töri meg a jeget, a tél hatalmát”, ezért nevezik jégtörő Mátyásnak is. Napjához többféle hiedelem is kapcsolódik, amit az óvodásokkal közösen is megfigyelhetünk, ehhez gyűjtöttünk néhány ötletet ebben a bejegyzésben.

Általános hiedelem, hogy ezen a napon a hideg idő jó termést jelent.  Közismert a mondás miszerint “Ha Mátyás jeget talál, akkor töri, ha nem talál, akkor csinál.”

Manapság ritkán van ilyenkor fagyos idő, így a Jégtörő szent nemigen talál jeget, de hogy ne is hozzon, közös énekléssel megidézhetjük a befagyott pocsolyákat:

Elesett a lúd a jégen,

majd felkel a jövő héten,

összeveri a bokáját,

sárga sarkantyús csizmáját.

(A dallamát itt tudjátok meghallgatni)

És ha már előkerültek a ludak, megemlíthetjük azt is, hogy a Mátyás napi lúdtojásokat a gazdasszonyok megjelölték, mert úgy gondolták, ha kikelnének, az szerencsétlenséget hozna. Ha matematikai tartalmat is kapcsolnánk a témához, megbízhatjuk a kis gazdasszonyokat, gazdákat, hogy válogassák ki a megjelölt tojásokat a többi közül (pl. papírtojásokkal)

A Mátyás napon kikelt libákról úgy tartották, hogy ha felnőnek, veszekedősek lesznek. Például olyanok, mint  a nyolc lúd, aki aratás után elindult a tarlóra szemet szedegetni.

 Útközben váltig mondogatták egymásnak:

Nyolcan gyűjtsünk egy zsákkal, nyolcan gyűjtsünk egy zsákkal!

De mikor odaértek, mindenik elkezdett gyűjteni a maga begyébe, mialatt egyre hajtják libahangon:

Ki-ki magának, ki-ki magának.”

A pásztorok is várták Mátyást, mert azt mondták, hogy elhajtja a havat és kicsalogatja a füvet a hó alól.

 

A halászok hiedelme szerint a Mátyás napján fogott hal az egész évi szerencsés halászatot jelent, a kifogott halat Mátyás csukájának nevezték.

Segíthetünk a halászoknak előcsalogatni a halacskákat ezzel a tapsoló mondókával:

Süti, süti kalácsot

Apának, mamának,

Apró halacskáknak.

A Mátyás név hallatán a minden gyereknek eszébe jut az igazságos király, aki a monda szerint maga is nagyon szerette a csukát.

Mátyás király egyszer Csóron szállt meg, a fogadóban. Mivel éppen böjtidőben jártak akkor, hát halat rendelt vacsorára. Kihozta a fogadós a vacsorát. Egy jókora csukát szolgált fel a királynak. Mátyás mindjárt észrevette, hogy valami hibádzik. – Hé, fogadós! Hol van ennek a csukának a mája? – Uram, ez csóri csuka, ennek nincsen mája – lódította szemrebbenés nélkül az elvetemült ember. – Nincsen-é? – rikkantott Mátyás király. Mindjárt megparancsolta a szolgáinak, hogy húzzák a fogadóst piros kesztyűbe. Így mondták, ha valakinek pirosra vesszőzték a kezét. A szolgák nyomban megcselekedték a dolgot. Jól elverték a kezét a kapzsi fogadósnak. Mátyás király csak annyit mondott: Ha a csóri csukának nincsen mája, a palotai pálcának meg nincsen száma.

Egy másik történet szerint Mátyás király hírét vette, hogy Besztercebányán igen rossz sora van a szegény aranybányászok, mert a kamarás olyan gőgös úr volt, hogy a sáros úton a templomig arany tálakat rakatott le, hogy csizmája be ne szennyeződjék.

Mátyás el is ment koldus ruhában Besztercebányára, ahol egy asszonynál kért szállást és vacsorát, de az asszonynak semmi egyebe nem volt, csak hat tojása, azt adta a vendégnek. Reggel a király látta, ahogy a kamarás dölyfösen, aranytányérokon vonul a templomba. A szegény asszonynak egy papirost adott, amire felírta, hogy “Itt járt Mátyás király, megevett hat tojást, látta aranytálcán járni a kamarást.” Amikor az asszony átadta az írást a kamarásnak, a gőgös úr el is tűnt a vidékről. Attól kezdve jól éltek a besztercebányai aranybányászok.

Ehhez a történethez játék is kapcsolódik, aminek egyszerűbb változatát az ovisokkal is játszhatjuk, a csőszös játékok mintájára. A “kamarást” leültetjük a kör közepére, a szolgálók énekelve körbejárják:

A kamarás a dalt hallva megharagszik, felugrik, megkergeti a szolgálókat, akit megfog, az lesz az új kamarás.

Végül egy mese, ami éppen Mátyás napján játszódik:

A mese végén persze mindenkit meghív Mátyás király a névnapi bálba, a meghívókat ő maga írja:

Reméljük, találtatok kedvetekre való ötleteket összeállításunkban. Örömteli játékot és mesélést kívánunk!

Források:

Csemadok Folklór adatbázis

Nagyar Néprajzi Lexikon

Magyar Néprajz VII. Népszokás, néphit, népi vallásosság

Népmese.hu