Közeledik nemzeti ünnepünk, így az elmúlt napokban – amerre csak jártam – kisebb-nagyobb huszárokkal járhattam a verbunkot az óvodákban. Persze a gyerekek, szokásukhoz híven, olthatatlan kíváncsisággal és érdeklődéssel fordulnak efelé az ünnep felé is.
Nem könnyű téma, nem is az ovis korosztálynak való, de ezt mégsem mondhatjuk, ha kérdeznek. Ha kérdeznek, akkor válaszolni kell,
mégpedig igazat, akkor is, ha egy elvesztett szabadságharcról van szó. Az alábbiakban egy kis összefoglalót olvashattok a gyerekek kérdéseiről, és az én válaszaimról a témában.
Elsőként jöjjön egy mókás gyerekszáj:
“Amikor a toborzó katonák megérkeztek egy faluba, vittek magukkal muzsikusokat is, akik elkezdték húzni a verbunkot. A katonák hívták a falusi legényeket táncolni. Aki ügyesen táncolt, azt hívták maguk közé katonának. Úgy tartották, aki jó táncos, abból jó katona lesz. Mit gondoltok, miért?
Mert gyorsan el tud ugrani, ha lő az ellenség.”
És most jöjjenek a gyerekek kérdései, amikre az elmúlt napokban meg kellett felelnem (hálás szívvel minden érdeklődő, kíváncsi gyerekért)
Miért kellet harcolniuk a huszároknak?
Abban az időben nem volt szabadság Magyarországon, mert egy másik ország császára uralkodott az országban. A magyarok nem akartak ennek a császárnak szolgálni.
Lányok is lehettek huszárok?
Nem, a huszárok fiúk, férfiak voltak, de mesélek nektek egy történetet (1848-as anekdota alapján):
Volt egy lány, Mária. Bécsben nevelkedett, iskoláit is ott végezte, de nem sokáig. Amikor kitört a forradalom, férfiruhát öltött és Károly néven jelentkezett katonának. Az egyik csatában súlyos sérülést szerzett, de szerencsésen felépült. Bátorságáért hadnaggyá, később főhadnaggyá léptették elő. (Egy hadművelet alatt vetett szemet egy tüzér őrnagyra. Miután tisztázódott, hogy Károly valójában Mária, a szerelem is kiteljesedhetett. Választottjával végül gyakorlatilag a csatatéren házasodtak össze.)
Miért voltak szomorúak a lányok, amikor a fiúk elmentek?
Mert messzire mentek a csatába, sokáig nem látták egymást, és aggódtak, hogy megsebesülnek a csatában.
Megnyerték a harcot a magyarok?
Nagyon sok csatát megnyertek, mert nagyon bátran, ügyesen és furfangosan harcoltak, pedig sokkal kevesebben voltak, mint az ellenség. Végül a császár segítséget kért a szomszédos országból, ahonnan hatalmas sereget küldtek a segítségére. Ennyi ellenséggel már nem tudtak megküzdeni a magyarok, ezért letették a fegyvert (megadták magukat).
Élnek még a huszárok?
Akik akkor harcoltak, már nem élnek, mert nagyon sok idő eltelt azóta, de most is vannak huszárok, akik őrzik az akkori hagyományokat.
Ez, amit meséltél, tényleg megtörtént?
Bizony, megtörtént, ezért ünneplünk ilyenkor, hogy emlékezzünk ezekre a bátor emberekre.
És, hogy mit táncoltunk, mindehhez?
Ebben az időszakban verbunk muzsikára szoktunk táncolni egyszerűbb alapmozdulatokat, mint a sarokkoppintó, hegyező, páros bokázó, valamint egyenletesen menetelünk a zene lüktetésére.
Íme egy kis muzsika hozzá Szatmárból:
És egy kis táncos ízelítő (“… Nem középiskolás fokon…”)
Forrás: kis okos ovisok
https://honvedelem.hu/hatter/tiz-kevesbe-kozismert-tortenet-az-1848-49-es-szabadsagharcbol/
Cseke-Marosi Eszter írása
