Nem, most nem Dickens regényére gondolok, hanem arra, hogy Ti szoktatok-e énekelni a gyerekeitekkel, családotokkal a karácsonyfa alatt.

Nálunk ez egy nagyon fontos hagyomány, éneklünk, mióta csak az eszemet tudom. Tudjuk a családtagok kedvenc dalait, van, amit azok kedvéért éneklünk, akik már nincsenek közöttünk, hogy így ők is részei legyenek az ünnepünknek. Persze előfordulnak kínos pillanatok. “Te, hogy is kezdődik az a dal… tudod ami nagyi kedvence volt… az a marhás…?”

Ugyanilyen fontosnak tartom azonban, hogy a gyerekek kedvenc dalai is bekerüljenek a repertoárba. Minden karácsonykor megkérdezzük a gyerekektől, hogy ők mit szeretnének, mit tanultak az oviban, iskolában, hogy azt is elénekeljük. Igen ám, de ez sokszor elég sután sikerül. A gyerekeknek nem jut eszébe a dal, vagy mi nem ismerjük, nem tudunk segíteni, így félbemaradnak a dalok,  a gyerekek pedig csalódottak, hogy nem sikerült elénekelni az aktuális kedvencüket (vagy esetleg jön Google barátunk, de az már számomra nagyon nem fér bele az ünnepbe).

Pár éve kitaláltam, erre egy megoldást. Advent vége felé kiteszek egy lapot valami mindenki számára elérhető helyre, és akinek eszébe jut egy dal, amit szeretne elénekelni karácsonykor, felírhatja rá. A kisebbek a segítségünkkel. Így van időnk hogy amit nem ismerünk kikeressük, esetleg megkérdezzük az óvónénitől, hogy is van pontosan (a pedagógusoknak aligha van ennél jobb visszajelzés), és a régebben énekelt dalokat már előre felídézzük.

Karácsonykor pedig valahova kiteszem a szépen díszített lapot, és máris gördülékenyen megy a közös éneklés, igazi ünnepi hangulatot teremtve. Nekünk bevált. Ha van kedvetek, próbáljátok ki!

A Napra-forgó műhelyében készítettünk nektek egy nyomtatható, színezhető változatot egy 1751-es miskolci úrasztali terítő mintája alapján, ha van kedvetek, nyomtassátok, színezzétek ki (letölthető innen), de arra is jó szívvel biztatunk Benneteket, hogy saját ötleteitek alapján, vagy gyermekeitek kreativításárabízva díszítsétek saját listátokat.