Furcsának tűnhet, hogy hagyománypedagógiai módszereinkben ilyen nagy hangsúlyt fektetünk a drámajátékokra. Ennek két oka van.

Az egyik, hogy az óvodás, kisiskolás drámajátékok még nagyon hasonlítanak az egyéb szabályjátékokhoz a gyerekek életkori sajátosságai miatt. Ilyen kicsiknél a népi játékok nagy része is tekinthető drámajátéknak, melyben a gyermekek játékból átélhetnek bizonyos életeseményeket, gondoljunk például a párválasztó körjátékokra.

Másik oka, hogy a gyermekek strukturálatlan szabadideje rettenetesen lecsökkent, látni, hallani, tapasztalni szinte alig van módjuk, s amikor igen, azt sem természetes, hanem irányított környezetben teszik. Ez gátolja a saját tapasztalatok elmélyülését, a koncentráció erősödését.

Mára egy Mikulás-témájú szerepjátékot hoztunk nektek.

A Mikulás (eredetileg láncos Miklós, a néprajzi háttér elolvasható itt ) alakjához a hagyományban – épp úgy, mint ma – kettős arculat kötődik. A Mikulás megajándékozza a jó és megbünteti a rossz gyermekeket. A jó és a rossz fogalma, valamint az ajándékok mértéke azonban sokat változott. Ebben a játékban gyermekünk a Mikulás bőrébe bújik, mi pedig a “gyerekek” leszünk.

Kérjük meg a gyermeket, hogy egy szatyorba (a puttonyába) készítsen össze ajándékokat. Válogasson a saját játékai, vagy a háztartásban fellelhető tárgyak közül.

Ezek után bújjunk szerepbe.

“Mikulás (gyermek): Jó voltál?

Gyermek (mi): Én nagyon jó voltam, mindig rendet raktam a szobámban/nem voltam jó, nem raktam rendet a szobámban.

Mikulás (gyermek): Jól van, kapsz egy kisautót (vagy bármit)/akkor te csak egy szem mazsolát kapsz.”

Hagyjuk kibontakozni a fantáziánkat! Álljunk ellen a kísértésnek, hogy túlságosan nevelő célzatúvá váljon a játék, tehát ne hangsúlyozzuk túlságosan a gyermek által leggyakrabban elfelejtett-kikerült szabályokat. Ne kérdőjelezzük meg a gyermek-Mikulás döntését! Olykor keverjünk komoly problémát is a játékba: nem voltam jó, türelmetlen voltam a gyermekemmel. Máskor tréfáljuk meg a gyermeket:

“Nagyon jó voltam, mert megettem a testvérem elől az összes csokit, hogy neki már ne kelljen!”

A gyermekek impulzív lények, nem biztos, hogy döntéseik számunkra érthetőek. Ugyanakkor a Mikulás szerepébe helyezkedve a gyerek felelős helyzetben érzi magát, értékrendjében változások következnek be.

Jó mulatást, sok nevetést, mély megismerést kívánunk!