Képzeleti, alkotójátékok – gyakorló játék

 

Az óvodás, kisiskolás korosztály egyik legfontosabb, legkedvesebb tevékenysége a játék, ez minden szülő és pedagógus számára egyértelmű. Éppen ezért a pedagógia egyik kiemelt részterülete  a játékpedagógia, ami a játékok elemzésével, kialakulásával, a történelemben betöltött szerepével,  valamint csoportosításával foglalkozik.

De hogyan is jelennek meg ezen a tudományterületen népi játékaink? Vajon betöltik-e az őket illető méltó helyet? Véleményem szerint nem. A játékpedagógia a játéktípusok szerinti csoportosításban népi játékokat a képzeleti, alkotójátékokon belül a szabályhangsúlyos játékok csoportjába sorolja:

“Népi játékoknak nevezzük azokat a szabályhangsúlyos játékokat, melyek a nép széles körében írásbeli rögzítés nélkül keletkeztek, szóbeli előadás és játék révén élnek és terjednek, és ennek köszönhetőn variálódnak tájanként, helyenként.” (Maszler Irén)

Népi játékkincsünk gazdagsága és sokszínűsége alapján azonban véleményem szerint ez a szűk besorolás félrevezető lehet. Olyan szerencsés helyzetben vagyunk itt a Kárpát-medencében, hogy szinte kimeríthetetlenül bőséges forrásanyag áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy az óvodában, de még az az iskolában is nagy (nagyobb) szerepet kaphassanak népi játékaink.

Tíz részes blogsorozatunkban a játékpedagógia szerinti játéktípusokat vesszük szemügyre, ezeknek a néphagyományban megjelenő formáit keressük. Szeretnénk nektek megmutatni, hogy népi játékaink nem merülnek ki az énekes körjátékokban, hanem ennél sokkal bőségesebb, változatosabb lehetőségeket rejtenek. Bízunk benne, hogy ezzel segítünk nektek abban, hogy minél több, változatosabb közös játékélményben legyen részetek a mindennapokban.

Tartsatok velünk hétről hétre, gazdagítsuk, színesítsük együtt játéktárunkat a néphagyomány kincsestárából!

Első nagy kategóriát a képzeleti, alkotójátékok alkotják. Ezen belül elsőként a gyakorló játékokat vesszük szemügyre.

Ezen a játékok célja egyes mozdulatok (járás, futás, ugrás, tapsolás…) gyakorlása. Ezek leggyakrabban ösztönös játékformák, azonban vannak olyan mondókák, egyszerű játékok, amik éppen ezt az ösztönös játékformát erősítik. Ilyenek a jártatók, tapsoltatók, futtatók…

Ezek a mondókával kísért egyszerű játékok jellemzően az 1-3 korosztály számára fontosak. Az életkornak megfelelően gyakran a felnőttek játsszák a kisgyermekekkel, segítve az alapvető mozgások elsajátítását. Itt még nem jellemző a szabály (vagy minimális), hiszen ebben a korosztályban még nem alakul ki a szabálykövetés.

Példák:

Járás:

Jár a baba, jár,

Mint egy kismadár,

A madár is arra száll,

Amerre a baba jár.

 

Mi csak mindig megyünk, megyünk,

Egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs.

 

Futás:

Uccu neki, szaladjunk,

Hadd lobogjon a hajunk!

 

Égszakadás, földindulás,

A fejeden egy koppanás,

Szaladj te is pajtás!

 

Táncoltató:

Tánci, tánci, muzsika,

Táncol a kis Zsuzsika,

Egyedül, egyedül,

Amíg párja nem kerül.

 

Tapsoltató:

Tapsi, tapsi, tapsi,

Kis Paprika Jancsi.

 

Az ölbeli játékok (pl.: ujjasdik, tenyeresdik), – egyszerű mozdulatok, és hozzá kapcsolódó rövid mondókák – segítik a kisgyereket, hogy megismerje saját testét, fölfedezze, gyakorolja, hogy lehet használni, mozgatni.

Ujjasdi:

Ez beleesett a tóba, (hüvelykujj)

Ez kihúzta, (mutatóujj)

Ez hazahozta, (középső ujj)

Ez lefektette, (gyűrűsujj)

Ez a kis hamis felébresztette. (kisujj)

 

Test mutogató:

Keze, lába van neki,

Szeme, füle van neki,

Orra, szája van neki,

És hol fut a kis nyuszi?

Itt, itt, itt, itt… (ujjainkkal csiklandozva végigszaladunk a kisgyerek testén)

 

Bár ezek a játékok általában az óvodás kor előtti időszak játékai, mégis jól alkalmazhatók az óvodában is a bizalmi kapcsolatok építésére, mélyítésére, vagy akár a mozgásos tevékenységek előkészítésére. Kedves humoruk jól színesítheti az óvodai mindennapokat is. Kézfej, ujjak mozgatását igénylő játékokat az írni tanuló kisiskolásokkal is újra elővehetjük, segíti az írás előkészítését.

Ujjtornának is kiváló csipkedő mondóka:

Csipi csóka, (két ujjal csipkedjük a tenyerünket)

Varjú vágja, (az egyik tenyerünk élével “vágjuk” a másik tenyerünket)

Harkály kopogtatja. (mutató, középső, gyűrűs és kisujjunkkal egyet-egyet koppintunk a másik tenyerünkbe)

Játszhatjuk fokozatosan gyorsulva, a csipkedésnél akár váltogatott ujjakkal, majd kézváltással, hogy ügyesedjenek az ujjacskák az íráshoz, arról már nem is beszélve, hogy a kis tenyereknek is jól esik egy kis masszírozás 😉

Jövő héten konstruáló játékokra keresünk példákat hagyományainkból, tartsatok velünk akkor is!

 

Források:

Faragó József: Bihari gyermekmondókák

Kovács Judit: Kerekítő – Ölbeli játékok, mondókák

Maszler Irén: Játékpedagógia

Sándor Ildikó: Tücsökringató