Kedves Anyukák, Apukák! Szeretnénk nektek ötleteket adni, hogyan tölthetitek az otthoni időt hasznosan, úgy, hogy közben játékosan, élményeken keresztül fejlesztitek gyermekeitek készségeit, képességeit, ahogy az óvodában történik nap mint nap (az iskolások otthoni tanulását is kiegészíthetik ezek a játékos tevékenységek). Minden vasárnapra összegyűjtünk nektek egy csokorra való ötletet, amit a következő héten kipróbálhattok a gyerekekkel. Segítségül hívjuk mindehhez néphagyományunkat, hogy vezessen minket a témaválasztásban hétről hétre az évkör mentén. Tartsatok velünk!
Május 18-24.
Május második fele már nem bővelkedik jeles napokban. (Persze ha a pünkösd nem ekkorra esik.) Ebben az időszakban megritkulnak az ünnepek, hiszen a paraszti világban rengeteg munka volt a földeken és a ház körül. A nyár, ami számunkra a lassítást, kikapcsolódást, üdülést jelenti, a maguk kenyerén élők számára a legkeményebb munka időszaka volt. Nem voltak kivételek ez alól a gyermekek sem. A szülők, nagyszülők már a legkisebbeket is befogták apróbb dolgok elvégzésére. Úgy tartották, hogy bele kell szoktatni a gyermeket a dologba. Így aztán a kicsinyek segítettek a ház körül: port töröltek, fát hordtak, életben tartották a tüzet, ringatták, szórakoztatták kistestvérüket. Ha nagy volt a szükség, az egészen apró, akár négy éves kisgyermeket is rászorították a mezei munkára. A legtöbb helyen azonban a gyermekek feladata a pásztorkodás volt. Öt-hat éves koruktól kezdve járták a legelőt, patakpartot, erdőszélt a rájuk bízott jószágokkal. És, bár ez a munka gyakran emberfeletti erőfeszítéseket követelt, és persze veszélytelen sem volt, a legtöbb visszaemlékezésben jó szívvel gondolnak vissza rá. A legeltetett jószág mellett a bandába verődött gyermekek játszhattak, persze fél szemüknek mindig a jószágon kellett lennie.
Erre a hétre olyan játékokat válogattunk nektek a hajdani pásztorgyermekek játékaiból, amiket többnyire kint a szabadban, nagyon egyszerű eszközökkel, vagy épp eszköztelenül játszhattok.
Május 18. (hétfő)
Gurítás (pénzezés)
Ehhez a játékhoz egy szál deszkára és egy nagyobb kőre, meg némi pénzérmére lesz szükségünk. A deszka egyik végét feltámasztjuk, hogy lejtős pályát kapjunk. A pénzt az élére állítva kell legurítani rajta. Az első gurít, pénze megállapodik valahol. A második gurító igyekszik a pénzét az elsőhöz közel, de nem rágurítani. Ha elég közel áll meg (a távolságban egyezzünk meg, lehet egy kisujj, hüvelyk stb.) nyert, kap egy pontot és most ő gurít. Lehet játszani ponthatárig (aki elérte a 21 pontot az győz), vagy megegyezhetünk a gurítások számában.
Ez a játék jó alkalom arra, hogy megismertessünk régen használatos hosszmértékeket a gyerekekkel.
A legtermészetesebb mód, hogy a mindig nálunk lévő kéz nagyságát használjuk a méréshez. Persze ez nagyon eltérő például egy gyermek és egy apuka esetében, mégis érdekes tapasztalat, ha így mérünk. Általánosan elterjedt volt a hüvelyk (a hüvelykujj szélessége, egyezményesen 2,6 cm körül), a marok (ez négy hüvelyk, vagyis valamivel több, mint 10 cm), bakarasz (kinyújtott hüvelyk és mutatóujjunk közötti távolság) és az arasz, ami a kinyújtott hüvelyk és kisujjunk közötti távolságot jelenti. Érdekes lehet még a népmesékben gyakorta előforduló rőf vagy sing (kb. 63 cm), képzeljük micsoda szakálla lehetett a hétrőfös szakállú bakarasznyi emberkének!
Ez a játék fejleszti a finommotorikát, a célzás és a becslés képességét. Rávezeti a gyermeket a kreatív hosszmérésre, fejleszti a megfigyelőképességet.
Május 19. (kedd)
Az elemek
Amikor népi játékokra gondolunk, általában mozgásos, vagy tárgyalkotó játékra gondolunk. Pedig szellemi erőpróbák is akadnak bőven. A következő játék bármelyik óvodás, kisiskolás csoportban megállja a helyét, de családban is bátran játszható akár ketten, akár többen. Az egyikünknél labda van, melyet odadob valakinek. Közben mond egy elemet a négy közül (tűz, víz, levegő, föld). A labdát elkapónak gyorsan kell mondania egy olyan állatot, mely abban az elemben él. Most az elkapó lesz a dobó, így hajigáljuk egymásnak a labdát, hogy mindenki sorra kerüljön. Ha tűz elemet kaptunk, nem szabad mondani semmit, illetve olyan állat nem szerepelhet, ami már elhangzott. Aki nem válaszol elég gyorsan, vagy elrontja a játékot zálogot ad, melyet a játék végén kiváltunk.
Ebben a játékban a gyerekek gondolkodási sebessége fejlődik, de önuralmat is tanulnak.
Május 20. (szerda)
A szerda a virágoké! Egyre melegszik az idő, bontják szirmaikat a virágok. Azon szerencsések közé tartozom, akiknek van kertje, és minden reggel aprólékosan megfigyelem, mi bújt már ki a földből, minek kell még egy kis biztatás. Egy szívemnek kedves játékdal jár ilyenkor a fejemben:
Beültettem kiskertemet a tavasszal,
Rózsa, szekfű, liliom és ibolyával,
Ki is nyíltak egyenkint,
El szeretném adni mind
De most mindjárt.
Én megveszem virágodat, ha eladod,
Ha az árát te magad is nem sokallod,
Versenyfutás az ára,
Uccu, nézzünk utána!
De most mindjárt!
A gyerekek a legelőn rengeteg növénnyel, virággal találkoztak. Játékok is kapcsolódtak hozzájuk, és szerepjátékokban is kellékként (pénznek, ékszernek) használták őket. Főként a kislányok szerettek koszorút fonni, sáros talajra virágképet készíteni. A kisebb gyerekek készíthetnek egyszerű pitypangszár-láncot. Nem véletlenül hívják ezt a növényt gyermekláncfűnek. A szár keskenyebbik végét a szélesebbe dugva karikákat alkotunk úgy, hogy azokat egymáson keresztülfűzzük.
Nagyobbacskákkal készíthetünk gyönyörű virágszőttest.
Ezen a linken nagyon jó útmutatót találtok:
Ha már elfáradtunk a gyűjtögetésben és a munkában, ezzel a mesével búcsúztathatjuk a napot:
A szegény lányról, aki aranyvirágot lépik
http://users.atw.hu/gasztonlaci/mesek/Illyes_Mesek/03.htm#25
A természetes játékok jót tesznek testnek és léleknek. A gyermek olyan elfoglaltságot talál, ami független a fogyasztói társadalomtól. A virágok illata, tapintása, neveik, esetleges gyógyhatásuk, fellelhetőségük mind életre szóló köteléket képeznek a természet és a gyermek között.
Május 21. (csütörtök)
Labdaverős
Engedjétek meg, hogy bemutassam személyes kedvencemet! (A gumizás még versenyben volt, de mivel egyke vagyok, jobbára labdapuffogtatással keserítettem szegény, dolgozatot javító anyukámat és vakolatért aggódó apukámat.)
A játék mondókája ez:
Egyelőre
Két kettőre
Három hatra,
Hat kilencre,
Üsd ki tízre,
Tizenegyre,
Gyertyatartó,
Vaskoppantó,
Egy a falra,
Tíz a földre.
A labdát a falhoz dobjuk és elkapjuk. A gyertyatartónál a levegőbe dobjuk, vaskoppantónál a földre pattintjuk, a “tíz a földre” sornál pedig tizet pattogtatunk vele. Ha hibátlanul végigcsináltuk, kijártuk az első osztályt. Másodjára ugyanez a játék, csak gurgujával (minden elkapás előtt két alkarunkat megforgatjuk egymás körül), harmadjára gubolcával (ökölbe szorított kézzel “tapsolunk”). Persze más falhozverő módozatok is vannak, íme néhány:
Pördülés: mielőtt elkapnánk, pördülünk egyet magunk körül.
Jobb láb, bal láb: a nevezett láb alatt dobjuk a labdát.
Leeresztés: elkapás előtt a labda a földön pattan egyet.
Ha többen vagyunk, versenyezhetünk is, hogy kinek van több iskolája, vagy kiesősen is játszhatjuk.
A mondókával egybekötött labdajáték fejleszti a mozgás összehangoltságát, a térlátást, a beszéd – és mozgásközpontok együttműködését.
Május 22. (péntek)
Vakmacska
Ezen a héten sem maradhatunk fogócska nélkül! A kiválasztott játékosnak bekötjük a szemét, megforgatjuk maga körül és megkérdezzük:
- Vakmacska, kell kása? Éhes vagy?
- Igen!
- Akkor keress kanalat és egyél!
Ekkor a “vakmacska” tapogatózva igyekszik megfogni valakit, ha sikerült, bejelenti:
- Itt a kanál, megfogtam!
Szerepet cserélnek. A vakmacskát segíthetjük azzal, hogy csalogatjuk, akár hívogatással, akár egyéb zajokkal. “Cicc, cicc, erre van a kanál!”
A vakon játszott játékok nagyban segítik a térben való tájékozódást, a sikeres elfogások bátorítják a gyermeket és erősítik önbizalmát. A gyermekek között erősíti az odafigyelést (nem engedjük, hogy a vakmacskának baja essen), bizalomjátéknak sem utolsó.
Május 23. (szombat)
Ötkövezés
Ennek a játéknak számtalan változata van. A legkisebbek játszhatják egy vagy két apró kaviccsal. A nagyobbak válogassanak ki öt olyan követ, mely kényelmesen a tenyerükbe fér. A játék menete szerint a kezünkbe veszünk egy követ, feldobjuk, felkapunk egy másikat a földről, majd elkapjuk a visszapottyanó elsőt. A markunkban lévő közül a egyiket félretesszük és ugyanígy kapjuk fel a sorban következőket. Ha ez megvan, van egy iskolánk! Most ugyanúgy a markunkba veszünk egy követ, de a földről már két darabot kapunk fel villámgyorsan, hogy még a visszaesőt is elfoghassuk. Ha így is sikerült mind az ötöt felszedni, van két iskolánk. Emeljük a felkapott kövek számát, míg végül mind az öt a markunkba kerül. Befejezésül az öt kavicsot a kézfejre tesszük, onnan feldobjuk és markunkkal kapjuk el. Erősen ajánlott játék a zsonglőrködéshez kedvet érző csemeték számára.
Amikor megpróbáltam összeszedni, hogy mi mindent fejleszt ez a játék, akkor arra jutottam, hogy a szókincsen kívül gyakorlatilag mindent. Kivéve persze, ha apukánkkal versenyzünk, akkor a szókincs is gazdagodhat… bár nem biztos, hogy megfelelő irányba.
Május 24. (vasárnap)
A kisgyermekek legtöbb helyen először a libákat őrizték. Talán azért is maradt fenn ilyen sok ludas gyermekdalunk. Ez a libás játék talán kevésbé ismert.
A játékosok körben állnak vagy ülnek. Bottal, vagy a kezükkel kopogják, esetleg tapsolják a dal ritmusát. A dal “végtelen”, azaz az utolsó sora egyben az első sora is. A játékvezető egyszercsak abbahagyja az éneklést. Aki tovább énekel vagy kopog, zálogot ad.
Hat lúd a zabszalmába’,
Hetedik a hajdinába,
Arra megy a gazda,
Hetediket hajtja,
Hat lúd a zabszalmába’.
A dallamát meghallgathatjátok itt:
https://drive.google.com/file/d/1Ec9hgIUGx1pyJ77Jo5HyIsLXFhK242An/view?usp=sharing
Egy mesét is ajánlok a ludas játék mellé:
A libapásztorból lett királyné
http://users.atw.hu/gasztonlaci/mesek/Illyes_Mesek/07.htm#54
A játék fejleszti a reflexeket, az egymásra figyelést.
Jövő héten utolsó, pünkösdi ötlettárunkkal jelentkezünk, hogy jusson nyár előtt minden napra egy szokás!
