A “Dráma otthon” bejegyzésekben olyan egyszerű, élvezetes drámajátékokat gyűjtök össze nektek, melyek segítenek közelebb kerülni gyermekedhez, vagy egyszerűen csak tartalmas időtöltésre adnak lehetőséget.

A Napra-forgó módszer szívesen merít a drámajátékok tárházából, hiszen a fókuszba helyezett emberi érték, benső tartalom kiválóan átadható általuk a kicsinyeknek.

 

Tudtátok, hogy Magyarországon 2003 óta az anyák napjával kezdődő hét a születés hete? Mindannyiunk életének egyik legmeghatározóbb élménye a születésünk, és bár nem emlékszünk rá, egész életünkre hatással lehet. Szülőként másik életreszóló élményünk gyermekünk, gyermekeink születése, ami úgy gondolom, mindannyiunk emlékeiben fontos helyet foglal el. Fontos, hogy gyermekeink is megismerjék születésük körülményeit, ezzel egyaránt segíthetjük személyiségfejlődésüket, önismeretüket, erősíthetjük önbizalmukat valamint a szülő-gyermek közti kötődést.

 

Ebben a bejegyzésben olyan játékokat, ötletek válogattam össze, amik segítenek felidézni gyermekünk születését, kisbaba korát. Hasznosak lehetnek ezek a játékok, ha kistestvért vár a család, vagy jó alkalom lehet a gyermek születésnapja, de ilyen konkrét apropó nélkül is érdemes néha előhozni ezt a témát, az életkornak megfelelő formában. Tapasztalatom szerint a gyerekeket nagyon érdekli, izgatja ez a témakör, meghitt, szeretetteli hangulatot varázsol körénk az emlékek felidézése. 

 

Tündérborsó, csillagkapu

 

Tündérborsó, csillagkapu,

Elbújik a kicsi bubu.

Tündérborsó, csillagkapu,

Megszületik kicsi bubu.

 

Az összegömbölyödött kisgyereket egy vastagabb takaróval letakarjuk, majd “elővarázsoljuk”.  Még jobban felidézi a születés érzetét, ha az ölünkbe vesszük, magunkhoz szorítjuk, így takarjuk le a takaróval, a mondóka végén kitakarjuk, kiengedjük.

Ez a játék analógiás módon segíti a születés csodájának megélését.

 

Köldökzsinór játék

Kössünk a derekunkra egy kötelet, vagy erősebb fonalat, a másik végét kössük a gyerek derekára. Így kötött össze minket egykor a köldökzsinór. Próbáljunk így összekötve mozogni, különböző mozdulatokat együtt végezni. A játék végén elvágjuk a köldökzsinórt (akár apa is megteheti, ha a születés kor is így történt), így megtapasztaljuk, mennyivel távolabb tudunk menni egymástól. 

Ebben a játékban az egymáshoz való kötöttség biztonságát, és az elengedés szabadságát is megélhetjük.

 

Születésmese

Meséljük el gyermekeinknek a születésük körülményeit – sőt, akár a várandós időszakot is – a hozzá kapcsolódó érzéseinket, érzeteinket, a helyszíneket, jelenlévő segítőket, stb. 

A kisebbeknek E/3 személyben is mesélhetjük: “Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, úgy hívták, hogy …, egy napon csodálatos dolog történt vele…” 

A nagyobbaknál, már hagyhatjuk, hogy az ő kérdéseik irányítsák a mesélés, emlékezés folyamatát. 

Növeli a gyerek biztonságérzetét a világban, ha tudja hogyan érkezett, a mesélés során megélheti szülei elfogadó szeretetét, létének értékességét.

 

Fényképek

Keressünk olyan fényképeket, amik gyermekünk születése környékén készültek, nézegessük meg együtt, beszélgessünk róluk. Biztassuk a gyerekeket, hogy gyűjtsenek össze magukról tulajdonságokat: milyen voltam akkor, milyen vagyok most? – a különbségek, hasonlóságok felfedezése érdekes játék lesz.

Nem csak a külső tulajdonságokat lehet így összehasonlítani, hanem a belsőket is. “Amikor picibaba voltál, nagyon szerettél aludni, és most…? …Amikor születtél, nagyon gyors voltál, hamar ki akartál bújni, és most…? stb” Segítsük őket, hogy minél többféle tulajdonságot felismerjenek önmagukban, hogy ők mondják ki, hogy milyennek érzik magukat, ne mi mondjunk felettük “ítéletet”, ehhez a fontosak a kérdések.

Ebben a játékban az önismeretét formáljuk a gyerekeknek azzal, hogy segítünk neki megfogalmazni a saját tulajdonságait, ami elengedhetetlen az egészséges önbizalom kialakulásához.

 

Méretek

Keressünk olyan tárgyakat, amik megmutatják, mekkora volt gyermekünk, amikor született. Például a kórházban kapott karszalag, vagy egy kis nyomat, a kezéről lábáról, vagy megőrzött babaruhák, de akár hétköznapi tárgyak is lehetnek, amik éppen akkora méretűek. 

Leguggolva gömbölyödjön össze a kisgyerek akkorára, mint amikor született, majd szépen lassan egyenesedjen fel, mint amikor a magocskából kibújik a növény, végül nyújtózzon fel, ameddig csak tud. Ehhez a játékhoz akár egy kellemes lágy zenét is kapcsolhatunk.

A játék során megélheti eddigi fejlődésének útját, a végén az ég felé nyújtózás kifejezi a további fejlődésben, testi, lelki szellemi növekedésben rejlő lehetőségeket.

 

Baba játék 

Amikor megszülettél, még nem tudtál beszélni, a felnőtteknek a kis jelzéseidből kellett kitalálniuk, mire van szükséged. Játsszunk úgy, hogy most mindent, amit szeretnél, beszéd nélkül próbálj elmondani! Használd a kezed, az arcod, a hangod, így mutasd meg, hogy érzed magad, mire van szükséged.

A játék közben folyamatosan jelezzünk vissza a gyerek jelzéseire:  “Úgy látom, most vidám vagy, ízlik neked az uzsonna…” “Úgy látom mérges vagy, mert nem értem, mit szeretnél.”  “Nagyon szomorúnak látszol, talán fáj valamid. Talán a hasad? Megsimogatom, hátha jobban érzed magad…”

Ebben a  játékban a nonverbális eszközök előtérbe helyezésével fejlődik a kommunikációs készség, az önkifejezés, valamint a játék erősíti az egymásra figyelést, egymásra hangolódást a szülő és gyermek között.

 

Meghitt, szeretetteli múltidéző pillanatokat kívánok!