A kis kacsa fürdik és anyjához készül
A “Dráma otthon” bejegyzésekben olyan egyszerű, élvezetes drámajátékokat gyűjtök össze nektek, melyek segítenek közelebb kerülni gyermekedhez, vagy egyszerűen csak tartalmas időtöltésre adnak lehetőséget.
Ebben a rendhagyó összeállításban kivételesen nem a gyerekek fognak játszani, hanem mi, szülők! Mégpedig a következő nagy ünnep: anyák napja ürügyén.
Hogy mit jelent az anyák napja, számomra pillanatonként változik. Általában a gyerekeim ovijában történik meg, a “szedjük össze a nagymamákat, leszaladt a szem a harisnyán, majd utána eszel sütit, hol a csat a hajadból” után, a “már megint nem jutott időm sminkelni, másoknak hogy nem gyűrődött össze a ruhája, kikapcsoltam-e a telefont, az én gyerekemet pont nem lehet látni” közben. Átélni, meghatódni csak később, a kis ajándékokat nézegetve jut időm, amikor mindenkit megvendégeltem, hazaszállítottam, lecsutakoltam és ágyba dugtam. És még akkor sem igazán, mert mindig ott a kérdés: miért ünnepelnek engem? Az, hogy anya vagyok, egyrészt teljesen természetes, másrészt senki nem kívánta tőlem, én akartam. És van egy harmadik rész is… jó anya vagyok én? Lehet-e ünnepelni valakit, aki ENNYIRE tökéletlen? Aki kiabál, aki elkésik, aki nem elég házias/csinos/kreatív/szórakoztató/türelmes? Lelkifurdalás önt el. Minden anyák napján.
Arra gondoltam, anyák napjára megajándékozom én – saját magamat. Méghozzá azzal, hogy jó anya leszek. Nem ideális, hanem jó. Olyan, aki a gyermeke lényének mélyét érti és simogatja meg. Olyan, mint amilyen gyermekkoromban voltam babázás közben. Különböző játékokat találtam ki, gyertek, játsszatok ti is velem anyukásdit!
Mesemerülés
Emlékszel még mi volt gyermekkorod kedvenc meséje? Vedd elő újra! Legjobb, ha népmesét választasz, mivel a népmesék az életre vonatkoztatott ősi tudást tartalmazzák. Olvasás közben idézd fel, ki mesélte neked. A nagypapád? Anyukád? A tanító nénid? Olvastátok, vagy fejből mesélték? Mikor volt a meseidő? És miért pont ez a mese fogott meg? Próbálj visszanyúlni ahhoz a kisgyerekhez, aki voltál! Vajon mit láthatott ebben a mesében, ami annyira megfogta, hogy még ma is emlékszik rá? Még mindig megmozgat a mese? Meghatottságot, esetleg dühöt vagy reménytelenséget érzel? Vagy kiürült számodra, és új történet lépett a helyébe?
Melyik lehet a meséd most? Ha van kedved, készíthetsz mesetérképet! Rajzold le a helyszíneket, a hős útjának állomásait. Vajon ki vagy te a mesében? És hol tartasz? Próbáld elvetni a konvenciókat! Én például, hiába vagyok nő, és még csak nem is különösebben harcias, gyakran látom magam a cselekvő férfi főhős szerepében.
Ez az elmélyülés a mesében, tulajdonképpen elmélyülés az életünkben. A szimbólumok segítenek visszanyúlni saját énünk legjavához.
Beszélgető fényképek
Keress egy friss képet a gyermekedről! Most keress egy másik képet magadról, amin hasonló korú vagy, mint a gyermeked a képen. Ha tudod, nyomtasd ki őket, hogy egymás mellé állíthasd! Kezdődhet a párbeszéd. Mindkét fényképnek te leszel a hangja. Meséljenek egymásnak örömeikről és bánataikról, szüleikről, a velük töltött időről, konfliktusaikról és meghitt pillanataikról! Szerintem rengeteg mondanivalójuk lesz egymásnak.
Gyermekem naplója
Ez a napló most nem titkos, sőt! Te fogod elkészíteni! Válaszd ki gyermeked egyik napját, vagy napjának egy részletét, és írd le a történteket naplószerűen, azaz egyes szám első személyben! Igyekezz teljesen átállítani a szemed a gyermek nézőpontjára! (pl. anya hangosan szólt VALAMIT, de én pont rajzoltam és nem figyeltem.) Tartsd szem előtt, hogy a kicsi egészen más világot lát, mint te. Őt nem zavarja az óriási kupi, a sáros cipő, a fekete körmök, a folyó orr, nem izgatja, hogy a nasi egészségtelen, hogy már ebédidő van, vagy hogy neked épp dolgoznod kellene. Egész egyszerűen ezek kiesnek az érdeklődési köréből, mint ahogy – valljuk be – neked is totál mindegy, hogy a babán melyik ruha van, vagy hogy megépítette a háromszázhuszadik legórepülőt. Ezek a dolgok az ő világa központjában állnak. Na, meg tudod írni?
Művész a családban!
A gyermeked alkot. Ez teljesen biztos. Szánj rá egy fél napot, amikor minden alkotását lefényképezed! Attól függően, hogy a gyermek melyik művészeti ágban gyakorolja magát legszívesebben, lesznek tornamutatványok, kézműves termékek, festmények és grafikák, homokszobrászat, építészeti remekművek, egy séf menüje. Nézd végig a képeket, hogy átélhesd gyermeked hihetetlenül termékeny munkásságát! Nem csoda, hogy nem ért rá közben… semmire, ami neked fontos. Most nézd át, mit alkottál te. Takarítottál, dolgoztál, főztél, gyereket neveltél. Nézd meg, hol kapcsolódtatok össze! Be tudtad vonni őket a világodba? Be akartad? Be tudtál vonódni a világába? Élvezted?
Gyakorold a nyelvet!
Ismered Gary Chapman: Gyerekekre hangolva című könyvét? Nekem nagyon tetszik és sokat tanultam belőle.
A szeretetnyelvekről itt olvashatsz röviden:
Ha tisztában vagy vele, mi gyermeked szeretetnyelve, vállalj egy kihívást! Minden nap legalább öt-tíz alkalommal közlöd vele, hogy szereted – a saját nyelvén! Lehet, hogy nagyon egyszerűnek tűnik a feladat, de nem az. Egy kritikus anyukának napi ötször vegytisztán alkalmazni az “elismerő szavak” módszerét igazi kihívás. Vagy ha valaki nem ölelős-puszilgatós fajta, de van egy “testi érintésből” értő gyereke, annak bizony emlékeztetni kell magát, hogy “ölelésidő van!!!” De semmi gond, mint ahogy idegen nyelven is csak nyökögünk először, aztán pedig letesszük a felsőfokú vizsgát, a szeretetnyelvből is el lehet jutni az anyanyelvi szintig.
Azt hiszem, ennyi elég is lesz. Játékaimnak az a célja, hogy megerősödjön a kép saját magamról: elég jó anya vagyok. Ha kipróbáltátok valamelyik gyakorlatot, írjatok pár sort! Hogy sikerült? Hogy érzitek magatokat anyukaként?
És boldog, belül, legmélyebben boldog anyák napját kívánok mindnyájunknak!
Amennyiben szívesen játszanál drámajátékokat gyermekeddel, nézz bele előző cikkjeinkbe!
http://www.napraforgomulatsag.hu/2020/03/28/drama-otthon-kicsinyekkel-2/
http://www.napraforgomulatsag.hu/2020/04/08/drama-otthon-kicsinyekkel-3/
